Vanó Sándor értékelte a megyei válogatott szereplését.

Hogyan zajlott a felkészülés a válogatott tornára, milyen szempontokat vettél figyelembe a keret kialakításakor? 

Számomra óriási megtiszteltetés, hogy az idén is a megyei válogatott „kapitánya” lehettem.  A megyei válogatott játékos keretét kialakítani, a csapatot összerakni, a mérkőzéseken vezetni komoly felelősséggel bíró edzői kihívásnak tartom mindenkor. 

Úgy érzem az idén ez a felelősség több okból is hatványozódott: a versenykiírásnak megfelelően, csak olyan játékosokat lehetett behívni, akik korábban nem voltak profi szerződéssel labdarúgóként alkalmazva, korábban nem szerepeltek hazai vagy külföldi nemzeti nagypályás labdarúgó- bajnokság élvonalbeli mérkőzésén (ez nem volt újdonság), 1976. január 01. és 1997. december 31. között születtek és magyar állampolgárságúak.

A déli régió selejtezőjét Bács-Kiskun megye rendezhette, Kecskeméten, mivel a 2015/2016. évi bajnokságban nincs NB-s csapata a megyének, a megyei válogatott az egyetlen olyan csapat, amely tétmérkőzésen találkozik más megyék csapataival, és nem utolsó ok, hogy szurkolóink az elmúlt időszak történései – Kecskeméti TE visszasorolása az NB I-ből, a megye I-es bajnok nem vállalta az osztályváltást – miatt elkeseredetté, csalódottakká váltak.

A megbízó levelem átvétele után, nem volt kérdés, hogy az elmúlt évi ceglédi tornán remekül összedolgozó stáb tagjait kérem fel ismét a közös munkára és újként - mint a későbbi közös munka után kiderült, erősítésként - csatlakozott egy kommunikációs munkatárs is, Nyitray András személyében.

A megyei válogatott szakmai stábja - Losonczy László MLSZ BKMI igazgató egyetértésével és jóváhagyásával - úgy döntött, hogy a 30 fős keret kihirdetésére és összehívására, a kiélezett bajnokság miatt csak az őszi szezon utolsó lejátszott mérkőzése után kerül sor.

A bajnoki mérkőzéseken mutatott teljesítmények, a „kiszemelt” játékosok edzőinek, vezetőinek véleményét figyelembe véve, és az egymás elleni tesztmérkőzésen mutatott hozzáállás alapján alakítottam ki a szűkített keretet. Ezt az egyes szám első személyt azért használom, mert a válogatottbeli szakmai munkáért minden felelősség természetesen az én felelősségem volt és ezt a felelősséget nem is kívántam senkivel megosztani. Minden, a csapa játékával kapcsolatos döntés (összeállítás, felállási forma, annak mérkőzés közbeni változtatása) az én döntésem volt, természetesen kikértem és szívesen vettem a szakmai stáb véleményét is, hiszen egy célért küzdöttünk és minden udvariaskodás nélkül mondom, hogy CSAPATKÉNT tettük a dolgunkat, kiélvezve annak minden percét.

Milyen célkitűzésekkel vágott neki a válogatott a tornának? 

Az első célunk a selejtező csoportból való továbbjutás volt.  Az első napot egy győzelemmel és egy igen balszerencsés vereséggel zártuk. Izgalommal, de kellő elszántsággal vártuk a vasárnapi mérkőzéseket.  Szombat este érződött, hogy ez a csapat „nagyon egyben van, és együtt lélegzik”. Nagyszerű hangulat volt az öltözőben és azon kívül is (például a „112-es elit alakulatban”.)

A vasárnapi Jász- Nagykun-Szolnok megyei elleni magabiztos győzelmet, egy ki-ki mérkőzés követte, egy addig biztos továbbjutóként pályára lépő, kitűnő játékerőt képviselő Békés megye ellen. Harcos, kiélezett mérkőzésen egy bombagóllal nyertünk.  Örömünket még az sem tudta elrontani, hogy ellenfelünk, gólunk szabályosságát reklamálta (őszintén remélem, hogy azóta megnézték a mérkőzés felvételét és belátják a tévedésüket).  

Az országos döntőben a nyolcaddöntő mérkőzéseit Pomázon játszottuk. Csapatunk először Hajdú-Bihar megye ellen aratott magabiztos, 5-1-es győzelmet, majd a Szabolcs-Szatmár-Bereg megye elleni 2-1-es vereség azt jelentette, hogy nem jutottunk be a másnapi négyes döntőbe. Így a második célunk nem teljesült. Sajnálom, mert nagyot küzdött a csapat és megérdemelte volna a továbbjutást. 

De a továbbjutás elmaradásánál is jobban sajnálom játékosunk, Szabó Tamás súlyos sérülését, melyet egy vétlen belépő után szenvedett el. Ezúton is mielőbbi gyógyulást kívánok Tominak! 

A két hétvége alapján hogyan értékeled a csapat teljesítményét? 

Összességében szervezetten, tetszetősen játszotta a csapat az általam kért rövid passzos játékot.

A Pest megyei válogatott ellen érződött egy kis kapkodás, valószínű a kedvezőtlen időjárás (havazás) is közrejátszott. A Békés megye elleni, továbbjutást eldöntő mérkőzésen éreztem, hogy a második félidőben a nagy akarás „elvitte” egy kicsit a csapatot. Nem használtuk ki a széleket, pedig úgy tűnt, hogy ott megbontható az ellenfél védekezése.  Arra viszont nagyon büszke vagyok és talán elfogultság nélkül kijelenthetem, hogy a mérkőzések összképét nézve, valamennyi mérkőzésen a mi csapatunk dominált.

A 23 év átlag életkorú csapatunk sportszerűen és eredményesen küzdött a tornán.

A megszerezhető 18 pontból 12-t szereztünk, 16 lőtt gól ellenében 5 gólt kaptunk. Az ország 20 amatőr csapatának (19 megye + Budapest) vetélkedésében az 5. helyen zártunk.

Minden tiszteletem a játékosoké, mert olyan közösséget alkottak, mely minden edző álma. Erre szokták mondani, hogy „CSAPAT”! Csapat, mely úgy játszott, mintha mindig együtt játszanának. (Rajtunk kívül Pest megye válogatott be alacsonyabb osztályból is.)

Ezt a sportemberi magatartást az egyesületeikből hozták a játékosok, ami az én olvasatomban azt jelenti, hogy a megyénkben sok egyesület komolyan teszi a dolgát. 

Vallom, hogy vannak tehetségeink és lesznek NB-s csapataink, ha olyan összefogás lesz az egyesületek között, amilyen a megyei válogatott kapcsán volt tapasztalható!

Én szívből kívánok minden edzőnek, sportvezetőnek, szurkolónak és nem utolsó sorban játékosnak olyan közösségi és sportélményt melynek részese lehettem a 3. Megyei Válogatottak Országos Nagypályás Tornáján. Némi űrt hagy bennem, hogy csak 2-3 edző volt kíváncsi a mérkőzésekre… Ezek a játékosok, megérdemelték volna, hogy a jelenlétükkel megtiszteljék Őket.  

Milyennek értékeled a torna színvonalát, a rendezést? 

Tapasztaltuk, hogy a tornának egyre inkább növekszik az ázsiója. A legtöbb megye igen komolyan veszi az azon való részvételt. Külön öröm volt többünk számára, hogy 2 x 35 percre változott a játékidő, így több játékos tudott pályára lépni.

Ebben az évben 2 helyszínről tudok tapasztalatot megosztani: Kecskemétről és Pomázról.

Elfogultság nélkül mondhatom, hogy a kecskeméti rendezés, akár az előkészítésben, akár a lebonyolításban, körültekintően, minden igényt kielégítően történt.  Kis létszámú, ütőképes team sok munkája volt benne.

A pomázi rendezésbe már sajnos több hiba csúszott. (Úgy tűnik a beharangozó nyilatkozatom csak részben valósult meg.) A pálya az teljesen rendben volt, a körítés (sajtó, meghívott szakértők) teljesen rendben volt, viszont az infrastruktúra adta sajátosság behatárolta a lehetőségeket (nem megfelelő számú és nagyságú öltöző, megközelíthetőség).

A pomázi mérkőzések lebonyolításában már voltak gondok, melynek sajnos részesei is voltunk. Az első mérkőzésünkön 55 percet melegített a 2 csapat, mert a játékvezető sporttársak valami ok folytán késve kezdték a mérkőzést. Sajnos ez tovább szövődött, hogy a mérkőzések kezdési időpontjai nem lettek ennyi idővel elcsúsztatva (pedig belefért volna az időbe), a sorsolás szeszélyén túl így fordulhatott elő, hogy a következő mérkőzésünk előtt az ellenfelünk majd háromszor annyi időt pihent, mint a mi csapatunk. Viszont a torna zárása a már megszokott színvonalon zajlott. 

Milyen stábbal dolgoztál együtt? 

A válogatott sikeréért egy olyan stáb dolgozott, melynek minden tagja a legnagyobb odaadással és minden kérést teljesítve segítette a csapat sikeres szereplését és az én munkámat, melyet ezúton is köszönök!

Kemenes György – asszisztens edző Kerpics Ferenc - technikai vezető Péter Győző - masszőr Nyitray András - kommunikációs munkatárs Losonczy Anikó - csapatmenedzser Szabó Andrea – csapatmenedzser

A megyei válogatott delegációját Losonczy László, az MLSZ BKMI igazgatója vezette.

Külön megköszönöm Karakas Ferenc és S. Juhász Attila sporttársaknak, hogy mint házigazdák minden rendelkezésükre álló eszközzel segítették Bács-Kiskun megye amatőr válogatottját a kecskeméti regionális tornán.

Hogyan értékeled a játékosok teljesítményét?

Balog Ferenc (Városföldi SE): magabiztosan, hasznosan és nagy igyekezettel játszott.  

Bene Mihály (Duna Aszfalt Tiszakécskei VSE): fáradhatatlanul, lendületesen, ha kellett keményen küzdött valamennyi mérkőzésén. 

Csengő Tamás (Schieber Pincészet Bajai LSE): a nyolcaddöntőben csatlakozott hozzánk. Kissé érződött rajta, hogy elfáradt a szezon végére, mégis vállalta a játékot, rutinja sokat ért a csapat számára.

Dostyicza Dániel (Kalocsai FC): most is megmutatta, hogy nagy küzdő és bármely poszton játszik, átlagon felüli teljesítményre képes. 

Filyó Gábor (Kecskeméti LC KTE SI): tehetséges fiatal, aki keresi az útját a fociban. Ha bízik önmagában, ezt meg is találja. Helye volt a válogatottban! 

Harnos Zoltán Dániel (Bácsalmási PVSE): a torna egyik felfedezettje, akire szép jövő vár, ha futballistává akar válni. 4 góllal házi gólkirályunk lett. 

Hernády Dániel (Schieber Pincészet Bajai LSE): technikás, lendületes, több poszton is bevethető játékos, aki mindig szépen akar játszani. Hasznos tagja volt a válogatottnak. 

Hernády Márk (Kecel FC): az egyik olyan játékos, aki a rutint képviselte a válogatottban, sajnos megsérült, de így is próbált a közösség hasznos tagja lenni. 

Kohány Gábor (Kalocsai FC): példamutató hozzáállásával méltán volt a csapat egyik kapitánya, klasszikus centerjátékával jelentős érdemeket szerzett a jó szereplésben.

Kohány Balázs (Kalocsai FC): kőkemény, technikás játékos, aki példamutató alázattal játssza a focit. 

Mizsei Adrián (Kiskunfélegyházi HTK): gyors, az ellenfelek számára kellemetlen játékos, aki, ha felismeri a saját tehetségét és értékeit, akkor jó futballista lehet, közösségteremtő személyiség.

Molnár Tamás (Kecskeméti LC KTE SI): gyors, harcos játékos. Sajnálatos, hogy húzódása miatt nem szerepelhetett többet. Imádja ezt a játékot és ezért még a súlyosabb sérülést is kockáztatta volna. Mindent megtett a csapatért, azt kereste, hogy hol tud segíteni a játékostársainak. 

Palásti Sándor (Kiskunfélegyházi HTK): méltó volt a csapatkapitányi karszalag viselésére. Emberileg, és intelligens játékával is példát mutatott a fiatalabbak számára, rászolgált a szakemberek különdíjára. 

Princz Gilbert (Schieber Pincészet Bajai LSE): igazi jó értelemben vett „zongoracipelő”, aki még akkor is küzd, ha már teljesen elkészült az erejével, lelkis típusú játékos, akit nagyon bánt, ha belehibázik a játékba. Méltó volt a válogatottságra. 

Sibinger Dávid (Schieber Pincészet BLSE): akár középen, akár szélen játszott, mindig a maximumot igyekezett kihozni magából, játéka meghatározó volt a csapatban, méltán figyeltek fel rá a szakemberek. 

S. Juhász Tamás (Kecskeméti LC KTE SI): intelligens ember és képes „meghalni” a pályán, kiharcolta helyét a csapatban, minden tekintetben értéke volt a válogatottnak.

Szabó Szilárd (Borota SE): a szakemberek által odaítélt különdíja önmagáért beszél. Egy „csiszolatlan gyémánt”, akinek nem szabad eltékozolnia a tehetségét. Rendkívül hasznosan és jól játszott minden mérkőzésén.

Szabó Tamás (Kecskeméti LC KTE SI): a válogatott tornán kitört a korábbi „beskatulyázásból”. Jól játszott, értékes emberként illeszkedett a válogatott fogaskerekébe, amit kértem tőle, azt maximálisan végrehajtotta a pályán. Nagyon sajnálom a sérülését, nem túlzok, ha kijelentem, hogy NB-s játékos lesz belőle.

Szalontai Tibor (Kalocsai FC): remek futballista, aki olvassa a játékot, végig vezéregyénisége volt a csapatnak. Bárkivel játszott együtt a belső védő posztján, úgy tűnt, mintha korábban is mindig együtt játszottak volna. 

Tóth Péter (Kiskunfélegyházi HTK): a rutin, a profi szemlélet megtestesítője volt. Rendkívüli motiváltsága, a sport iránti alázata sokak számára lehet példamutató, véleményem szerint a torna egyik legjobb kapusa volt. 

Valkai Tamás (Kiskunfélegyházi HTK): magas szinten és olyan elszántsággal játszott, hogy az általam látottak alapján az egész torna legjobb játékosa volt.  Biztosan merem állítani, ha végig ott van velünk, nagyobb az esélye annak, hogy döntőt játszunk. Sportemberi mivoltát mi sem bizonyítja jobban, minthogy mandulaműtétjére egyenesen a futballpályáról vonult be a kórházba. 

Varga Ottó (Kecel FC): amikor védett, akkor magabiztosan, gól nélkül lehozta a mérkőzését, egy éve Tóth Peti segítette a munkáját, az idén viszonozta ezt a gesztust. Ez önmagáért beszél…

Vuits Viktor (Kalocsai FC): vizsgái miatt most csak „beugró” játékos tudott lenni (Hernády Márk helyett), ami nem könnyű feladat, hiszen azonnal fel kell venni a mérkőzések, a közösség hangulatát. Igyekezete hasznos volt a számunkra.

Sajnos két (vélhetően erősségünknek számító) játékos, Ábel Zsolt (Kiskunfélegyházi HTK) és Sztehlik Gábor (Duna Aszfalt Tiszakécskei VSE) sérülés miatt nem lehetett velünk. Rájuk mindenféleképpen számítottunk volna.

Összességében gratulálok Bács-Kiskun megye 2015/2016. évi amatőr válogatottját és a bő keretet alkotó játékosoknak, békés karácsonyt és sportsikerekben gazdag, sérülésmentes boldog új évet kívánok mindenkinek!